Első gráci reménysugár (Békakokodil verse)

Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Első gráci reménysugár (Békakokodil verse)

Post author:békakokodil
Post published:augusztus 13, 2020
Post category:Időtlen történeteink
Post comments:0 hozzászólás

Itt a Torony tövében Grácban,
nem hagyhat az élet pácban!
Próbám mindig előre menni,
de remény nélkül nincsen semmi…

Nincs szó szívem ritmusára,
mely azóta ver Tiéd dallamára,
hogy egy éjjel sárga papírosra veted,
nekem adva a reményt, hogy szeretsz.

Régen máshogy szerettünk,
talán csak gondokat feledtünk.
Nem voltak ily sötét órák,
melyek szíveink belsejét fúrják.
Nem volt baj szinte semmi,
tudtunk egész nap egymáséi lenni.

De becsapott az élet rútul,
a sorsunk nem is mi terveztük,
jól megtanultuk már azóta,
máshogy szól élesben a nóta!

E nótát kissé másképp szeretem,
kicsavart dalról szól az életem.
S mert a szíved örökre enyém,
hát mellettem a sorsod kemény.

Hogy lehet a mámorító éveket feledni,
mely a szívbe reményt tudott lehelni?
Oly erős és oly mély ez a kapocs,
ezen az élet erővel nem tapos!!

Bizonytalan most a jövő,
tán siethetne is bizony ő,
de csak ha az évek szépet hoznak
és nem a rút magány bomlaszt…

Kell a gyűrűd, a szíved, a szemed,
a csókod, a vigasz, a kezed,
mert akarom még Veled a szépet,
hiszem, hogy járnak még boldog évek,
nem szakíthat ketté az ég,
muszáj Veled lenni még!
Grác, 2012. szeptember 19.