Közel öt évnek kellett eltelnie, hogy le tudjam tisztázni magamban mindazokat az eseményeket, melyek rávilágítottak arra, hogy az életem eseményei szoros összefüggésben vannak édesanyámmal, az ő halálával és feltámadásával.
Most, hogy spirituális szemmel nézem a világot, sok mindent megértettem magammal és a szüleimmel, de legfőképp az édesanyámmal kapcsolatban. Ezeket a tapasztalatokat és megerősítéseket szeretném most megosztani veletek, vigaszt nyújtva mindazoknak, akik gyászukat élik. Remélve, hogy sokan ráébrednek, az élet Örök, és nem áll meg, a test elmúlásával.
Az én drámám 2014-ben kezdődött, amikor is az akkori életvitelem egyenes út volt a pokolba. Rászoktam a drogokra, az ősi mesterséggel próbáltam eltartani a családomat, veszélyeztetve ezzel mindent magam körül. Olyan gyorsan robogtam lefelé, hogy semmit sem fogtam fel abból, ami körülöttem zajlik, a figyelmeztetések ellenére sem. Ekkor sokszor tettem meg azt, hogy ha láttam, hogy édesanyám hív telefonon, levettem a hangját, és nem vettem fel neki. Gondolván jobb neki, ha nem tudja mi van velem. Most mit nem adnék, ha hívna…. Ezzel egy időben, ahogy száguldottam az összeomlás felé, édesanyám egyre betegebb lett. Ősz végén Stroke-ot kapott, lebénult a fél oldala és nem tudott beszélni, de túlélte. Ekkor én a “Nagyvárosban” éltem, ők pedig majd kétszáz kilométerre tőlem. A már amúgy is romokban heverő életembe ez az esemény atombombaként robban bele. Elmentem hozzá a kórházba, majd amikor megláttuk egymást sírva ölelkeztünk, és azt mondta nekem. ” Azt hittem nem látlak többet….” a szívem majd megszakadt, de itt először éreztem azt, hogy mi szavak nélkül is értjük egymást. A következő hónapokban minden összeomlott. Kicsúszott a lábam alól a talaj, és rengeteg olyan döntést hoztam, amelyre nem vagyok büszke. Következő év tavaszán rendkívül rossz állapotban voltam már amúgy is, a bűntudat lehúzása, a döntéseim következményei és a környezetem nyomása hatására, hogy édesanyám halálának a híre az utolsó csepp volt a pohárban. Elkezdtem magamat okolni mindenért. Biztos voltam benne, hogy anyukám miattam lett beteg, és magamat okoltam a haláláért is. Ettől kezdve még sebesebben vetettem bele magam a drogokba és próbáltam túlélni az életemet.
Édesanyám halála után fél évvel kezdtem el keresni…… valamit, ami nagyobb nálam és képes a romokban heverő életemet újra összerakni. Ekkor kezdtem el a spirituális utamat, mely az elején egy szélmalomharcnak tűnt. Az összes tanítás közül csak azt hallottam meg, hogy “változtasd meg a gondolkodásod”, “Ne feledkezz meg a Vonzás Törvényéről.” Kezdetben volt nekem az Univerzum, akitől tudtam, hogy kérhetek bármit. Kértem is…. pénzt, jó sokat, meg gazdagságot és mindent, ami táplálja az egómat. Kezdtem is érezni a jótékony hatását az életemre nézve, de kevésnek bizonyult, mert olyan lett az életem, mint egy hullámvasút. Hol fent voltam, hol lent. Fogalmam sem volt ekkor még, hogy mik is azok a dolgok, melyektől igazán gazdag lehetek. Sorra sodort elém a sors olyan embereket és eseményeket, akiktől és amikből tanulnom kellett volna, csak éppen nem voltam még felébredve teljesen, így nem is láttam tisztán. Majd ismét fél év elteltével ismét a drogok hatására halálközeli állapotba kerültem. Ekkor találkoztam újra az édesanyámmal, aki a Mennyország kapujában állt csodálatosan ragyogó fehér ruhában, csillogó szeretettel teli arca beleégett az emlékezetembe. Nem maradhattam vele, még nem jött el az időm, de minden megváltozott.
Ebben a földöntúli kalandban kaptam meg életem legnagyobb ajándékát, amit ember csak kaphat. Hitet…. S mivel jómagam elég racionális voltam, csak pislogtam, hogy mi is történik???? Pár hónapig úgy éreztem magam, mint aki megőrült, és persze a környezetem szívesen alátámasztotta ezt a diagnózist. Szerencsémre mindig akadt valaki, aki megértett, mivel ők már tudták, hogy meg lettem váltva, csak én még nem tudok róla. Ekkor egy pár hónapra elvonultam. Ezt az időt arra használtam, hogy tanuljak és megértsek dolgokat, és ami a legfontosabb megkeressem Istent, mert fűtött a tudásvágy és részese akartam lenni ennek a misztériumnak.
Most pedig ugorjunk egy kicsit az időben. Egy pár hónapja, amikorra sikerült letisztáznom magamban dolgokat és sikerült kiértékelnem az életemet, csodálatos dolgokat fedeztem fel. Sorra rágtam át magam a megbocsájtás, elfogadás és feltétel nélküli szeretet örömteli, de nehéz ösvényein és döbbentem rá, hogy az életem csak úgy lehet teljes, ha elfogadom, hogy a szüleim a tőlük telhető legtöbbet adták nekem, hogy mindenki követhet el hibát és, hogy nem élhetünk sérelemmel és bűntudattal a szívünkben. Bár az igaz, hogy a fizikai életben elveszítettem az anyukámat, mégis élőbben van velem, mint valaha. Ráébredtem arra, hogy édesanyám életében is feltétel nélkül szeretett engem, így ezt nem szükséges keresnem, hisz ezer bizonyítékot adott rá az élet. Mostanra biztosan érzem, hogy az Őrangyalom lett. Sokszor hallom, ahogy a nevemen szólít, látom a szemét a szememben, hallom a hangját a hangomban. Ha jól belegondolok, úgy alakult minden, hogy sokkal többet tud nekem “odaátról” segíteni, mert így nem kötik a földi korlátok és biztos vagyok benne, hogy ez volt a terv része. Sikerült lebontanom az elmémben azt a falat, mely elválasztott azoktól, akik elhagyták e Földet. Megpróbálom látni a képben a képet, mely sok mindenre választ ad az életemben. Megértem végre, hogy minden az én hitem szerint van. S míg én abban hiszek, hogy az élet Örök, és a halál csak az itteni lét lezárása, addig ebben megtalálom a békességemet.
Köszönöm, hogy megoszthattam veletek életem legfájóbb és legcsodálatosabb élményét és engedjétek meg nekem, hogy megosszak még egy pár gondolatot, melyek mankók lehetnek azoknak a lelkeknek, akik a felemelkedés megrázó időszakát élik. Tudom és érzem a saját bőrömön, hogy milyen lélekcibáló ez az egész, ami körülöttünk zajlik, de adjon nektek erőt az, hogy a Mi Mennyei Atyánk nagyon is jól tudja mit csinál. Richard Rohr Atya szerint: “Mi villanykörték vagyunk, csak az a dolgunk, hogy szilárdan megmaradjunk a foglalatunkban.” Ezzel vigasztallak én is titeket. Bármennyire is gonosznak tűnik most a világ, ti csak szeressetek. Bármennyire is fájdalmas cipelni a terheket, ti csak segítsetek. Bármennyire is próbál terjedni a sötét, Ti csak ragyogjatok.
Hálát adok Istennek érted és a szeretteidért és kívánom, hogy az Ő orcája ragyogjon rátok. Köszönöm, hogy velem töltötted ezt a pár percet.
Áldott napot.
M. Anna
