Mivel mindenki valósága a hozzá érkező impulzusokból, információkból, gondolatokból és érzelmekből áll, amiről nem beszélünk, vagy semmiképpen nem jut el hozzánk az egészből, az számunkra nem is létezik. Olykor feltesszük ugyanazokat a kérdéseket, s ha nem is jutunk előrébb megválaszolásukban, a valóság ezeken a kérdéseken kívül, látszólag másból nem is áll. Vannak dolgok, amikről nagyon sokat beszélünk, és vannak olyanok is, melyekről sosem. Utóbbiak, annyira abszurdak, hogy a kérdést inkább már fel sem tesszük. Tabuk.
Igaz, ami igaz; az emberi fantázia csak egy atomnyi része az egész Univerzum működésének. De attól, hogy a választ sok esetben nem kapjuk meg elsőre, a kérdéseinket még feltehetjük.
Most egy ilyen, rövid utazásra invitállak atomnyi fantáziánk miniatűr kis világában, és felteszem a kérdést: ha a földön a szerelem a legjobb érzés, akkor miért maradna ki a Mennyországból? Vajon a túlvilágon mindenki iránt szerelmet fogunk érezni? Vagy ott találnak rá az igazira azok, akik itt, a földön, nem találták meg?