Hangos saját írásaim közül, ezúttal ismerjétek meg ezt az esszémet, három rövid igaz történetemmel, és a kísérlettel, hogy az egyes támadók cselekedeteit megértsük. Alkalomadtán, amikor hirtelen ér az eset, komoly erőfeszítést igényel, hogy megértsem egynéhány embertársam indítékait, hogy azok mögé legyek képes nézni.  Amikor valaki támadólag lép fel egy emberrel szemben, indulatos és agresszív, az nálam minduntalan gyomorgörcsöt eredményez. Ilyenkor legtöbbször sajnos annyira ledöbbenek, hogy szinte lehetetlen a közép tartásából, emberszeretően, szelíden és megértően reagálnom.
Az igazságtalanság, az erőszak, nálam mindig álmatlan éjszakákat okoz, természetesen akkor is, ha nem velem, hanem a környezetemben történik és annak csupán tanúja vagyok.
Az ember esetlen, sokszor bizony nem sikerül szeretetet adnunk annak, akinek kétségtelenül a legnagyobb szüksége lenne rá. Az is igaz, hogy nem kell mindenkinek a buksiját megsimogatnunk, sőt, sokszor az formál megfelelően egy kevésbé fejlett lelket, ha markánsan és határozottan rávilágítunk viselkedésének abszurditására.
Abba viszont nem árt belegondolnunk, hogy ha valaki engedi, hogy negatív erők hatalmába kerítsék és egyértelműen megtámadja embertársát, ha „csak” verbálisan is, milyen igazság, mekkora fájdalom irányítja őt, és miben gyökerezik az ő hite, hogy minderre képes….