Torz/zord világ (Rauha.7 verse)

You are currently viewing Torz/zord világ (Rauha.7 verse)

Borzasztó ez a torz-zord világ,

Bármerre nézek:

Hajléktalanok és banditák,

Agyonsminkelt Barbie babák,

Kigyúrt izompacsirták,

Üres tekintetű alkoholisták.

Miért bántasz engem világ?

Miért adod nekem a magányt?

Miért élek zombik között,

Egyedüli látóként, érzések mögött?

Miért érzek, látok, hallok mindent?

Miért borítanak el az ingerek?

Miért vagyok érzékeny, és miért szenvedek?

Mikor jön el az idő, mikor békére lelhetek?

Időm, mint a tenger,

Első az ember,

Szükségleteimet felejtsem el.

Jön napra nap, éjre éj,

Ez is elmúlik egyszer, ne félj.

Torz/zord világ IMG_2186-2-1024x683.jpg

Ha továbbgondolnád az itt olvasottakat, ezt még mindenképpen Neked ajánlom:

  • Mese egy árva kislányról 1. rész – rauha.7 igaz története

    Igaz történet alapján. – A neveket, évszámokat és helyszíneket a szereplő(k) személyiségi jogainak védelmében megváltoztattuk. Bármi fajta egyezés más élő személyekkel, csak a véletlen műve. Egyszer volt, hol nem volt,…

  • Mese egy árva kislányról 2. rész (Rauha.7 igaz története)

    Mese egy árva kislányról 2. rész Folytatás… Anna már tudta jól, mi ez. Nem volt más, mint múló visszhang. Fejében a gondolatok, a testében jelentkező érzetek az elmúlt időszak lecsengései…

  • romboló viták
    A fordulat (Tiana története; vers)

    Nem találod a helyed a világban, ezért helyt állsz a romboló vitákban, bele kell szólnod, ki-hogyan öltözik, kicsi házba, vagy palotába költözik. Miért ilyen színű a másiknak a haja? Nem…

  • Aranyló idő (Amadeus verse)

    Aranylik az idő, szívemre hullnak rőt levelei. Elrévedek, lábam alatt meg-meg zörrennek a levelek, hangjuk rejtett üzenetek. Aranyló aszú szemek, mély bölcsességként ülnek a sárguló levelek közt. Elmúlás és mégis…

  • Elsóhajtott vers

    Aranyba öltöztetett szavak nagyszabású bálja Hosszú percek keringője, sorokban kígyózó tánca. Angyali kórus kristálytiszta szopránja Lüktető dobok megfeszült várakozása… Lehetne akár egy szelet mosolygó hold Mit ablakodra lehelnék, ha gyászol…

  • Nosztalgia (Chorinthya verse)

    Lator lelkem repdes, bordáim ketrecében. Lecsukódik homályos, véreres szemem, S egy sóhajjal búcsúzik, utolsó lélegzetem. Réges - régen, egy bohó álomban éltem. Csengő balladákkal dobbant együtt a szívem. S vibráló…

This Post Has One Comment

Vélemény, hozzászólás?