Mese egy árva kislányról 2. rész
Folytatás…
Anna már tudta jól, mi ez. Nem volt más, mint múló visszhang. Fejében a gondolatok, a testében jelentkező érzetek az elmúlt időszak lecsengései voltak csupán. Értette már mi miért történt és érezte, hogy közel van már a gyógyulás. Szívében hálát és szeretetet érzett újra.
Történt ugyanis, hogy Anna szerelmes volt egy férfiba. Szerelmes volt, de ez a férfi nem a férje volt. Egy idegen, egy „félisten”, aki szinte megbabonázta. Sokáig fogva tartotta egy álomkép, amit róla alkotott. Lassan elvesztette miatta józan eszét, és majdnem ráment a házassága is. Eltaszította magától férjét, aki ezért majdnem hűtlenséget követett el. Kereste, kutatta önmagát. Bűntudatot érzett, mert hűséges, odaadó feleségként és anyaként neki nem lett volna szabad ezt éreznie. Legalábbis így gondolta.
Mostanra megtanulta, hogy az effajta tévutak nem vezetnek sehová. Illetve annyi haszna mégis vált belőle, hogy túllépvén ezen a fájdalmon, megpróbáltatáson, erősebb lett a kapcsolata férjével és gyermekével. Megtanulta, hogy többet ne akarjon más lenni, mint aki, mert úgy tökéletes, ahogy van. Nem menekülhet a sorsa elől, nem menekülhet a családja elől. Erős, önmagát ellátó nőként kellett élnie egész életében. Vágyott egy biztonságos közegre, egy erős kézre, egy „hercegre”, aki majd megmenti. De ez a herceg sosem jön el. Saját magára számíthat, és neki az a feladata, hogy családja biztos támasza és segítője legyen. Vállvetve harcoljon az élet megpróbáltatásaiban a férjével, és jó példával járjon elől a gyermeke előtt.
Hogy lesznek-e még Annának ilyen tévútjai? Ki tudja, talán lesznek, mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy a végén mindig minden jóra fordul, és ő mindig kiállja a próbát. És hogy győzedelmeskedik-e a sötétség egyszer Anna felett? Nem valószínű, hisz ő a fény küldötte. Ahol egy kis fény van, ott sosincs teljesen sötét. Még ha sokszor úgy is tűnik, minden veszni látszik, mindig marad egy halvány reménysugár, melybe lehet kapaszkodni.
Köszönöm, hogy elolvastad Anna igaz történetét. Remélem, hogy valamilyen szempontból a hasznodra vált, vagy hozzá adott valamit az életedhez. Ha pedig semmilyen hatással nem volt rád, akkor egyszerűen csak köszönöm, hogy időt szántál rá, hogy elolvasd. 🙂
