Az életben egyetlen dolog állandó és ez pedig a bennünk lévő szellemi létra megmászásának külső vetülete, azaz a változás és fejlődés. Minden rezonál mindennel, amikor te magad elindulsz egy belső átalakuláson, óhatatlanul húzol magaddal másokat is egy láthatatlan fonallal. Minden mindennel kölcsönhatásba lép, ami nem egyszerű fizika, hanem ennél több.

Hosszú út áll előttem és eléggé rögös mögöttem ahhoz, hogy már bátran merjek beszélni arról, hogy honnan jöttem és mit képviseltem ezidáig.

Napjainkban jómagam is írok. Hobbiból, nem haszonszerzés céljából, nem a pénz a lényeg, hanem a megjelenés, de az sem azért, hogy egyszer híres legyek, hanem azért, mert belső tűz éget, hogy a tettek mezejére lépjek és megosszam, ami belőlem kicsordulni készül.

Nagyon kedves és cserfes kislányként láttam meg a napvilágot, azonban születésemnek valójában az volt a fő oka, hogy anyám reménykedett az apámmal való kapcsolat megszilárdításában. Sajnálatos módon nem tudták megfejlődni ezt. Hogy honnan tudom ezeket? Anyám maga mesélte el és többször a fejemhez is vágta azt, hogy nem biztos, hogy megszült volna, ha ezt tudja. Anyám kettős volt, egyszer nagyon büszkén vállalta, hogy a szülőanyám és dicsekedve mesélte mindenhol az elért iskolai sikereimet, máskor pedig rivalizált. Bizonyára ez sok – a spirituális világban választ kereső – ember számára ismerős. Én boldog voltam kislányként azt leszámítva, hogy sokat voltam egyedül hagyva és nevelőapám törődött velem inkább. Az első komoly traumám akkor következett be, amikor szexuálisan zaklatott. Ekkor indult el a lejtőn az életünk és én hiába kerültem be kitűnőként a középiskolába, végül leromlott az átlagom és nem jártam be. Ezekben az időkben édesanyám és én egy otthonban éltünk rendkívül szerény körülmények között. 16 éves koromtól csellengő lettem és a világban kerestem oltalmat, mivel otthon nem volt sem fizikai sem lelki síkon. Amikor az új társa azt mondta nekem, hogy soha semmi nem lesz belőlem, én úgy döntöttem, bármi áron, de igenis felemelkedem. Ez valahol a pszichológiai értelemben tökéletességre való törekvés mániája és néhol ütközik a magasabb szintű nárcisztikus tulajdonságokkal. Belecsúsztam drogozásba, prostitúcióba, bántalmazó kapcsolatba, majdnem hontalanná váltam teljesen. Ugyanakkor volt bennem legbelül egy megfoghatatlan lámpa, egy jelző, amely kísért az utamon, de sosem tudtam mi az. Az életemben majdnem 20 éves korom óta szerepel egy fiú. Sosem voltunk klasszikus értelemben kapcsolatban, de nagyon sok esetben segítettünk egymásnak apró dolgokban. Akkor még nem értettem, hogy az energiák dolgoznak. Két ember energiája össze is adódhat vagy elforgácsolódhat egymás mellett.  Egy időben borzasztóan arrogánssá váltam az élet és mások felé, istent játszottam, kinek belső haragja nagyobb volt mindennél. Életem egy újabb mélypontjában kaptam egy segítőt. Egyetlen mozdulattal oldódott meg a társadalomba való integrálódásom kezdete, anyagi szükségletek és az éhezés, semmitmondó élet után a lehetőségem a pozitív tapasztalásokra. 2011 óta kezdtem el változni. Hosszú és kemény menet volt, közben rájöttem a saját határaimra, viselkedésem romboló és építő erejére és számtalan más dologra, mely értelmet ad az élet igazi működésében. Drog mentesen élek, nem dohányzom négy éve, befejeztem az iskoláimat és szerencsére nagyon jó eredményekkel zártam. Azóta bejutottam egyetemre is, és magam alkotóvá váltam. Nem fogyasztok alkoholt, ami azt jelenti, hogy zéró toleranciával kezelem. Egy ideje húst sem eszem, aminek nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget, mint amennyit kell, egyszerűen  belső hangtól vezérelve azt érzem, hogy nincs rá szükségem. Emberi kapcsolataim terén van mit tanulnom, sokáig naiv voltam és nagyon gyermeki (ez részben most is így van) de egyre több olyan pillanatot élek meg, ahol őszinte alázatot tanúsítok, tudok bocsánatot kérni, elengedtem a megfelelési kényszerem, a luxuscikkek iránti sóvárgást.

Az élet sokkal egyszerűbb és szebb, mint gondoljuk. Verseimmel, és a saját ötletből adódó szakkörömön is egyszerű, mindenki által elérhető eszközökkel gyógyítjuk egymást, egy közösségben.

Életünk állandó fejlődést rejt magában, feladataink adottak, de mi döntjük el, hogyan állunk hozzá és mit nyerünk ki belőle.

A múltam tele van fájdalommal, két öngyilkossággal, nem maradt családom, egyedül dolgoztam fel a molesztálást és belsőleg fejlődtem meg a rálátást. De sosem segítség nélkül!!!!!!

Az emberek, akikkel dolgunk van, csupán ideig óráig vannak velünk, de a legnagyobb tanításokat hordozzák.

Szeretni önmagunkat a legjobb dolog, mert közel kerülsz istenhez is. Hiszen isten bennünk él és belső fénye világítja utunkat, az intuíciók formájában, hogy békére lelj és tudd, az utad végig oda vezet, ahol lenned kell!

Nem számít honnan jöttél és mit éltél meg, vagyis csak számodra!

Az számít, hogy mindenkor találd meg magad, fogadd el minden rezdülésed, tested, lelked és tanulj meg földi életed során tiszta szívből szeretni és megbocsátani!

Én ezt gyakorlom…

Pázmándi Anikó 2019 július