Karma. A Wikipedia szerint: A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.

A karma nem jutalom vagy büntetés, hanem a következményeket kiváltó szigorú törvény.

Nekem is megvan a magam karmája. A dolgok, amik történtek, biztos, hogy azokra vezethetők vissza, amiket egy előző életemben elkövettem azokkal az emberekkel szemben, akik igy vagy úgy, az életem részei voltak. Hitem szerint, minden emberrel, aki kicsivel több időt tölt az életünkben, már találkoztunk, és okkal tartózkodnak ott. Ez lehet tartozás velem szemben, vagy éppen fordítva.

A  legnehezebb a végére jutott. 52 éves vagyok, azt gondolom, még van utam, van tanulnivalóm. De mégis azt hiszem, ez az utolsó a legnehezebb. Írtam már Róla, hisz az első igaz történet vele volt kapcsolatos. Próbáltam azt is, hogy visszahúzódom, de nem segített. Próbáltam szépen, próbáltam dühösen, hisz időnként a cérna elszakad. Vele kapcsolatban a tanulás a türelem, az hogy értékeld a türelmet, nem mindenki egyforma. De nagyon nehéz.

A be  nem tartott ígéretek, a szavakkal ellentétben tanúsított viselkedés mind-mind olyan, amit nehéz elviselni. Mégis el kell. Azt olvastam, ha ezt végig járom, bármilyen nehéz is, az majd elhozza számomra a szebb jövőt, egy boldogabb életet. Választhatnám a könnyebb utat, de úgy érzem, nem tehetem, az nem szolgálná a javamat. Mindezzel nem azt akarom írni, hogy mindent el kell tűrni és viselni, hisz megtanultam magamat szeretni. Megtanultam, hogy ha önmagam nem szeretem, akkor hogy várhatnám ezt el mástól? Hogy szerethetnék bárkit is? Pont ezért nehéz, egyensúlyt kell találni az önmagam szeretete és a másik iránti türelem között.

Megkérdezheti bárki, miért is kell? Az én karmám vele kapcsolatban a türelem, az elfogadás. Tartozom neki. Tudom, nem sokan hisznek ebben, mégis van valami, amit sokan sorsnak hívnak. Pedig nem az. Hiszek az újjászületésben, hiszem azt, hogy mindenért, amit ebben az életben teszünk, legyen az jó vagy rossz, a következőben élvezzük a kapott jutalmat, vagy éppen szenvedjük el érte a büntetést. Épp úgy, mint a mostaniban az előzőeket. Pont ezért tanultam meg, nem haragudni, nem átkozódni, hanem mindenkinek, aki az életem során ártott, jutalmat kérni. Azt, hogy milyen jutalmat kap majd az a valaki, az dönti el, akit mindenki másnak hív. Én Univerzumnak, Teremtőnek.