A történet velem esett meg, és mindig azt szoktam mondani, mindenki jó valamire, én elrettentő példának.

A történet egy tipikus energiavámpírról szól, olyanról, aki mellett az ember elfelejt önmaga lenni, mert nem hagyja. Ez a történet, talán okulásra jó olyanoknak, akik nem mernek kilépni egy kapcsolatból. 

Mindig azt hittem okos nő vagyok, de mindezen eseményekre visszagondolva, sokszor gondolkodom, hova tettem a józan eszemet, miért nem láttam a jeleket, pedig sokszor felhívták rá a figyelmemet. Ez van, ha az ember lánya csak azért, hogy legyen mellette valaki, bárki, sok mindent nem akar észrevenni. 

Ma már rájöttem, hogy jó egyedül.

Íme, a történet:

Miután másodszor is férjhez mentem, a házasságom, mint az előző kapcsolataim és az utána következők sem, nem sikerült. Egy olyan férfi felesége lettem, akiről később derültek ki dolgok, aki azt hitte anyja helyett anyja leszek, illetve anyagilag teljesen tönkretett. Nos, miután míg én dolgoztam éjszaka, reggelre kipakolta a lakást, a mozdítható értékeket elvitte. Nos, ezután azt gondoltam ideje ismerkedni és egy társkereső csoportba léptem be. Itt sok mindenkivel beszélgettem. Itt jöttem rá, hogy van egy pici tehetségem, hogy írjak, de csak magamnak. Itt találkoztam egy pasival. A történet elbeszélése során ezt a szót fogom használni, hogy pasi, mert a FÉRFI az más.
Szóval beszélgetni kezdtünk. Bemutatkozott, hogy Krisztiánnak hívják, nőtlen és ismerkedne. Azt hittem intelligens, hisz a mondatok, amelyeket az írás során használt, értelemről és bizony, mint olyan ritka ez manapság, helyesírási hibáktól volt mentes. Pár hónapnyi írogatás után, megbeszéltük, hogy találkozunk. Elutaztam Somogy megyébe, én Vas megyei vagyok. Az a néhány barátom, aki van, féltett, hisz ismeretlen helyre távoztam. Gyermekeimnek és nekik is megígértem jelentkezni fogok, ha nem, arra az eshetőségre is gondolva, megmondtam hova is mentem.

A vasútállomáson találkoztunk, szimpatikusnak tűnt. Elmentünk hozzá, beszélgettünk egész este, aztán megtörtént, aminek meg kellett történnie. Reggel mikor felkeltem, egy hölgy volt a házban, azt mondta az unokatestvére, akit befogadott, mert nem volt hol laknia. Én hiszékeny naiv teremtés el is hittem.

Aztán miután hazajöttem, két hónapra rá, eljött, majd egy hónap múlva ideköltözött. Van két nagyfiam, akik akkor a húszas éveik elején jártak. Nem volt kifogásuk egy darabig, sőt neki sosem szóltak….miattam. Nekem nem akartak fájdalmat okozni.

Pár hónap után bejelentkezett a lakásba. Aztán az egyesülete székhelyét is ide íratta. Furcsa volt, hogy nem dolgozik, azt állította, Somogy megyében van egy vállalkozása, amelyben Ő a főnök, így ezt megengedheti magának. Mikor rákérdeztem, hol a keresete, mert az én fizetésemből éltünk, akkor jöttek az elterelő hadműveletek. Már ekkor gyanúsnak kellett volna lennie mindennek.

Politikai karriert dédelgetett, szenátornak becézte magát. Szép lassan annyira a bizalmamba férkőzött, hogy egyetlen szabad gondolatom sem volt. Olyannyira elszívta előlem és belőlem az energiát, hogy ellenállni nem tudtam. A pénzünket elvette, Ő osztotta be, az unokáinak vásárolgatott, amit küldött is haza. A lánya, a veje nem dolgozott, de erre is volt magyarázat. Amikor időnként magamhoz tértem, csak néztem, hova is kerültem. Aztán mikor a nagyfiam inkább elköltözött, mert mikor nem voltam otthon, mert dolgoztam, állandóan szekálta, akkor kezdtem felfogni, mi is történik.
Nekiálltam lázadni, aminek az lett az eredménye, hogy megtépett, megvert, rugdosott. Egyedül még a boltba se mehettem, a kávépénzemet kiszámolta, azt, hogy mennyi kávét ihatok 8 illetve 12 órában. A nagyfiam az utcán élt átmenetileg, és abból a pénzből tudtam adni, amit sikerült eldugnom, vagy nem ittam kávét. Sokan elítélhetnek ezért, de csak az tudja milyen így élni, aki volt már hasonló helyzetben. Fiam dolga megoldódott, talált munkát és jó helye lett. A fiatalabb maradt velem, de tőle is elvette a fizetését, és „kölcsön” gyanánt adta vissza magas uzsorakamatra. El lehet képzelni milyen is volt ez!

Amikor elegem lett, kirámoltam a szekrényt, kidobtam a ruháit, hogy takarodjon a lakásból. Olyan verést kaptam, amit elfelejteni nem tudtam és tudok ma sem. Sebekkel tele mentem dolgozni és hazudtam, hogy elestem. A barátaim tudták mi a helyzet, de segíteni nem tudtak. A helyzet odáig fajult, hogy megfenyegetett, hogy megvereti a fiamat, ha nem iratom rá a lakás egy részét. Nos, a lakáson jelzálogkölcsön volt már, de az Ő tudása szerint ez rá nem vonatkozik.

Aztán idehozta a lányát és a három unokáját. Én ostoba, naiv, befogadtam Őket. A lánynak megtetszett a fiam, rámászott éjszaka. Még szerencse, hogy a fiam észnél volt. Igaz, ebből is mi jöttünk ki rosszul, mert a lány ezek után engem okolt és elég sokszor megfenyegetett hogy megver. Az apja csak hallgatott és mosolygott. Ekkor felnyílt a szemem.

A hab a tortán már csak az volt, mikor kiderült, hogy az állítólagos unokatestvér…..a felesége. Ekkora már kiderült a valódi neve és kora is.

Egyik reggel, amikor a gyerekeket iskolába, óvodába vitték vita kerekedett köztünk. A lánya azt állította, hogy bántottam a gyerekeit. A gyerekek ragaszkodtak hozzám, az anyjuk nem törődött velük annyit, mint én. Bárhova mentek, azt mondták, hogy én vagyok az, aki neveli őket.

Nos, ez után kaptam rendesen. Megrugdosott, megtépett, elvette a kulcsaimat és közölte, mivel a lakás egy jó része az Ő nevén van, takarodnom kell a lakásból, de meg kell várni a fizetés napját, amikor is köteles vagyok nekik odaadni azt. Belökött a fiam szobájába, hogy ott alhatok a földön.

A barátnőmnek írtam mi történt, mondta, hogy befogadnak, hagyjam ott, ennek nem lesz jó vége.

Amikor elmentem, úgy szöktem ki, mert előtte jöttek a mézes-mázas szavak újra, de közölték, jogaim nem lesznek, kulcsot nem kapok, mert kizárom akkor Őket. Őszintén? Megtettem volna!

Nos, kiszöktem a lakásból. Nagyfiam összerakta a ruháit és jött utánam fél óra múlva. Mint mesélte, marasztalták, mert a lány nem tett le róla, hogy megszerezze a biztos állásával kapott fizetéssel együtt, hogy majd eltartja Őket.

Elmentünk, ott hagytam mindent. Lakást, ruhát, okmányokat…mindent. Annyim volt, ami rajtam volt. Másnap elmentem a rendőrségre feljelenteni. Ott azt mondták, menjek csak a lakáshoz, hívjam a járőröket, nekik annyi a dolguk, hogy biztosítják, hogy a lakásba bemehessek a ruháimért és az okmányainkért. Nekik egyéb joguk nincs.

Hát nem igy történt. Elmentem a nagyfiammal és egy táskával, kihívtam a járőröket és felmentünk a lakásba. Oda be nem mehettem, bementek helyettem a járőrök. Kint hallottam, hogy mindenféle csalónak elmondtak, az ajtó kinyitása során láttam, hogy a lány az én divatos ruháimba öltözött. A járőrök kijelentették, hogy mit akarok én, a lakásban férfi, női és gyerek ruhák vannak. Megkérdeztem, hogy szerintük én melyikbe nem tartozom, mert meglátásom szerint nő vagyok, tehát a ruháim bent vannak. Erre közölték, örüljek annak, hogy nem visznek be a rendőrségre és távoztak.

A rendőrségi nyomozás folyt, mert nem adtam fel, sok olyan dolog elhangzott ott az ügyvédem jelenlétében, amelyek miatt a rendőrhadnagy is csak kínosan érezte magát.

De sajnos nem értem el semmit se, mert, mint kisebbségi, mert annak vallotta magát, nem lehet bántani.

Az egyik rendőrjárőr nagyon rám volt kattanva, mert állandóan követett, ha meglátott az utcán. Volt, hogy közölte, hogy bilincsbe verve visz a rendőrségre. De engem nem olyan fából faragtak. Miután kikerültem a bűvkörből, mert volt önálló akaratom, igy közöltem, rajta, de akkor ennek folytatása lesz, mert nyilvánosságra hozok mindent, az eljárást és minden mást. Akkorra már körülöttünk elég nagy volt a tömeg, így nem lett belőle semmi.

Azóta albérletben élünk. Ez talán még csak jobban összekovácsolt a gyermekeimmel. Rájöttem, valamit nagyon jól csináltam ebben az életben. A gyermekeim nevelését.

Most ott tartunk, hogy ez a pasi bent él a lakásban. Egy hete megjött, hogy letiltják a fizetésünket. Miért? A jelzálogkölcsönt a volt férjemmel vettem fel, a pasi pedig tulajdonostárs, tehát nem ússza meg, mint ahogy tervezte. Én voltam bent a végrehajtónál, van ügyvédem, talán sikerül valamit rendezni. Addig is megegyeztem a végrehajtóval, így nem tiltják a fizetésem.

A pasi a facebookon mindenféle álnéven van fent. Hol kapcsolatban, hol egyedülállóként. Hol itt született Vas megyében, hol Somogyban. Minden oldalán rengeteg nő ismerőssel, és 44 évesen, holott 60 éves. Alig hogy kitettem a lában, már 5 perc múlva meg volt az új áldozat.

Mint hallottam nem én voltam az első, de én vagyok az első, aki nem hagyja magát.

Mindez 5 éve történt, azóta sem adom fel. Neki sejtelme sincs arról, hogy nem adtam fel.

Hitem szerint, mindenki megkapja a maga jutalmát.

Sosem adtam fel semmit se, ezt sem fogom.