Szóval mégiscsak szép az élet! Vagy mégsem?
Öt év alatt Mindenki elment… Apu, aztán a Mama, és Anyu…Itt maradtunk két házban ketten a lányommal. Míg egyszer csak Ő meg el nem költözött a barátjával, és én egyedül maradtam. Munkába temetkeztem, több okból, ami azt jelentette, hogy májustól szeptemberig napi 16-17 órát dolgoztam szabadnap nélkül. Persze az utolsó hónapot zombi üzemmódban. 🙂 Az idegsebészek igen büszkék lettek volna rám, ha látnak. Ugyanis a nyakamban három, a derekamban négy gerincsérv van. S míg a nyakamban egy, lent két sérv kiszakadt ezen évek során. De mivel nem vállalták a műtétet évekkel ezelőtt, mikor én benne lettem volna, úgy döntöttem, úgy élek mintha semmi bajom nem lenne, és vagy kibírom, vagy nem… Kibírtam! 😀 De azért kénytelen voltam visszább venni… Most már csak egy 4 órás munkám van, és emellett nyáron csak hétvégeken dolgozom. 🙂 Közben megtalált a szerelem is… <3 És ekkor jöttem rá, azért nem hiányzott, mert már elfelejtettem, milyen nagyon csodajó érzés szeretni és szeretve lenni; elveszni a másikban, s befogadni Őt, nézni felé nyújtott kezünkön remegő szívünket, s hinni, hogy a legjobb mi történhet, ha érte nyúl a Kedves.
Kapcsolatunk nem volt zökkenőmentes, de mert mindketten egyformán, és nagyon akartuk, tettünk és teszünk érte, hűek maradva önmagunkhoz, változunk a másikért. És szeretjük tettekkel és szóval, szívünkkel, és lelkünkkel, őrizve azt a hét évvel ezelőtti bátor gesztust, mikor a szívünket egymás felé nyújtottuk és elfogadtuk.
Olyan szép és kerek lett az életem! 🙂 Az elárvult, szomorú itt maradottakból újra Család lett. A két kis új Élet; az unokák zsivalyától hangos a ház, s én boldogan sütök-főzök, s mikor név, vagy szülinap után elmegy mindenki haza; a bátyusomék, és az egy szem de legkedvesebb lányomék, nem egyedül integetek már utánuk.
Mégis… valami hiányzik… Sokáig nem tudtam mi. Csak éreztem. Aztán egy különösen nehéz nap után, mikor egész nap csak negatív, rosszindulatú emberek vettek körül, akkor rájöttem! Az a nyugalom, békesség, az a hihetetlenül jó érzés hiányzott, mely gyermekkoromban megvolt, mikor még ,,láttam!” És hiába ,,láttam” néha rossz, szörnyű dolgokat is…mégsem érintette meg lelkem belső békéjét. Akkor még nem érzékeltem semmit, ami nem jó volt. Mindenkit úgy láttam, úgy, ahogy megszületett. Szépnek, tisztának, őszintének. A lelkét gyönyörű hófehérnek! És ez hiányzik, ez a lelki béke amit, úgy érzem, csak akkor érhetek el, ha újra kinyílik a harmadik szemem.
Mióta ezzel kapcsolatos cikkeket olvasok, és ez irányban kutakodok, megerősödtek a megérzéseim, és sokkal többször emlékszem az álmaimra is. Igaz, még nem értem, mire akar figyelmeztetni, vagy mit akar mondani, vagy mit jelent. 🙂 Viszont volt egy direkt álmom, ahol az egyik barátnőmnek láttam, hogy el van törve a hüvelykujja. Írtam neki reggel azonnal, hogy mi újság? Hogy van? Minden rendben? Írta, hogy igen, mire leírtam, hogy mit álmodtam, és kértem, hogy vigyázzon magára. Nevetve megígérte. 🙂 Két nap múlva küldött egy fotót a hüvelykujjáról, bekötve…
Elmesélte, hogy benne bujkált az álmom gondolata, ezért óvatosabban mozgott, dolgozott, és ennek köszönheti, hogy mikor megcsúszott kezében a hatalmas edény, s ösztönből odanyomta a mosogatóhoz, hogy le ne ejtse, gyorsan alátartott a lábával is, mert látta maga előtt, hogy megsérül az ujja. Így nem tört el, csak elvágta kicsit.
Ennek nagyon örültem, hiszen ezt szeretném, hogy ha előre látok valamit, akkor tudjak segíteni, megakadályozni… Hogy legyen értelme a képességemnek!
Kedves Nememind1 Barátok! <3
Nagyon köszönöm Nektek, hogy elolvastátok a történetemet, köszönöm értékes gondolataitokat, kedves szavaitokat! Mivel, mint tudjuk, véletlenek nincsenek, ezért úgy gondolom, ebben a csoportban meg kellett írnom, és osztanom Veletek a történetem. És abban is biztos vagyok, a pillangóhatás elvén, ezzel megváltoztatok egy csomó mindent! Lesz, akinek segít ez a történet valamiben. És lesz, hogy nekem segít valamelyik hozzászólás. Lesz, aki eddig nem szólalt meg, s most úgy érzi, neki is meg kell.
S végül a nagy kérdéssel zárom soraim. Ki vagyok én? Mert ezt is nagyon szeretném tudni! Miért, milyen feladattal érkeztem, születtem? Szeretném érezni, hogy ott vagyok, ahol lennem kell. Pont ott. Mert még nem érzem. De ígérem, ha ezekre a kérdésekre választ kapok, azt is megírom majd!
Szeretettel ölellek Benneteket!
Cowboy