Ismét érkezik a csoda….
Már Novemberben kezdek készülni rá. Lelkileg, fizikailag, szellemileg.
Még édesanyám tanított arra, hogy mindent át kell mosni, ki kell takarítani.
Akkor, gyermekként, csak megcsináltam, amit mondtak. De beivódott.
Mára már, másként élem meg.
Egy utazás, egy zarándoklás…Ez a készülődés.
Minden évben más.
Mindig, mindig történik valami, amire emlékezhetünk utána, amiből meríthetünk egész évben.
A családom szanaszéjjel van a világban. A barátaim gyermekei szintén.
Már csak a nagyszülők, és mi vagyunk egy helyen.
Igen, várjuk a csodát!
Úgy tettem, teszem a dolgom minden nap, hogy hálát adok reggel, és este.
Mindenkire szeretettel gondolok.
És Advent első vasárnapjával valóban megkezdődtek a csodák!
A fiatalabbik gyermekem már haza is jött, a nagy messzeségből.
Sokat beszélgetünk, sírunk és nevetünk együtt.
Olyan emlékeket idézünk fel, amit vagy én, vagy Ő feledtünk el….
Második Advent vasárnapján az idősebb lányom is mosolyogva bejelentkezett:
„Anyu! Hazajövünk a kicsikkel!
Sírva – nevetve adtam hálát Istennek.
A második csoda is megérkezett!
Azon a napon, az öcsém, és a két keresztgyermekem is szólt:
„Jövünk haza!” Most is az örömtől könnyes a szemem!
Ezen hírek hallatán, az egész ház, az egész család felpezsdült.
Készülünk, anya, apa (a dédszülők) és mi, a nagyszülők.
Úgy éreztem, éreztük, mi már megkaptuk az ajándékot….
De nincs még vége!
Közeleg Advent harmadik vasárnapja…
És tegnap érkezett egy levél.
Japánból.
Vajon ki írt nekem? Ez volt az első gondolatom.
Amikor kinyitottam, és elolvastam potyogtak a könnyeim.
Drága keresztmama!
Távolság nincsen, új idők járnak, huncut angyalkák üzenettel szállnak. Szeretetet visznek sok szép üzenetet.
„Boldog karácsonyt kívánok neked!
Jövök haza…”
Még egy csoda!
Ő a barátaink kislánya. Valamikor minden hétvégét együtt töltött a két család.
Osztoztunk egymás örömében, bánatában. A gyermekeink együtt nőttek fel.
Majd az élet úgy alakult, hogy valamin összekülönbözött a két apuka.
Szétmaradtunk.
Hiányoztunk egymásnak.
Majd a keresztlányunk férjhez ment egy Japán fiúhoz.
Meghívott bennünket a szertartásra. Ezt mondta:
„Körösztmama! Nekem te fontos vagy! Kérlek, gyere el!”
Most pedig haza jön!!!
A szívem telis-tele szeretettel!
Ők is velünk lesznek másnap.
Tele lesz a ház, eddig húszan vagyunk, akik megtöltjük majd a kicsi szobát! Még nem tudom, hogy férünk majd el! De azt tudom, hogy már most olyan boldog vagyok, hogy szinte repülök!
Vajon a negyedik Advent, hozhat ennél többet?
A karácsonyfa alatt ott lesz az összes gyerek, az unokák, a dédszülők!
Kell ennél több?
Hálát adok Istennek.
Ez a Kegyelem.
Valamint a negyedik csoda: A szívemet melengeti. Leesett a hó, és hideg van. Kértem a Jó Istent, karácsonykor legyen olyan csoda, mint külföldön, amikor voltam. Csillámló fehér hó…A fákon levő csillogó hó vigye fel az üzenetet: „Istenem, meg tudunk változni!” Megérkezett, leesett…kint álltam és csodáltam, hálát adtam. Isten meghallgatott! Itt jár köztünk és figyel.
Boldog készülődést, szeretetteljes Békés Karácsonyt!
Mindannyiunknál!
Elmúlt Idők Hercegnője….Valahogy megragadott a név… és aztán mikor elolvastam a történedet… körvonalazódni látszottál előttem. -képzeletem előtt- …
A történet gyönyörű… <3 az örömöd, hogy együtt lesz a család, nagyon megható! 🙂 És ahogy vártad a havat, szintén.. 🙂 Azon kevés emberek közzé tartozol, kik értékrendjüket az emberi kapcsolataik határozzák meg, és nem az anyagi világ.. Olyan dolgoknak vagy képes örülni, miket sokan észre sem vesznek, de ha mégis, akkor sem értékelik kellőképpen! A fönt leírtak minden sora szivemből szól nekem is.. <3S mivel annyira megragadott a név… eljátszottam a gondolattal, milyen ember lehet mögötte… Arra jutottam, hogy velem korabeli nő lehetsz, /én 52 éves vagyok/ és már nem látod magad szépnek… miközben lelked úgy ragyog, hogy vak legyen ki nem lát gyönyörűnek.. 🙂 Lehet bőröd simább volt, és esetleg vékonyabb voltál mint most, ellenben anno nem nyitottad ki így a lelked mint most, nem ragyogtál így! Ebben csak azért nem hasonlítunk, mert én régen nem voltam szép, fiatal koromban nagyon pattanásos, átlagos külsejű lány voltam. .. nos nyilván most sem szépűlt meg a bőröm, de mivel sokkal jobban felvállalom önmagam, nyitottabb lettem, és minden megfelelni akarás, aggódás megszünt bennem, és nem félek megmutatni a lelkem Bárkinek, és azt kezd vele mindenki amit akar… Nos azóta érzem magam megszépültnek… Remélem boldogan és szeretetben töltötted az Ünnepeket, ahogy indult… Hatalmas ölelés, és millió puszi!
Cowboy
Szia…először is köszönöm, hogy elolvastad a történetem, igazan megtisztelő…és bevallom őszintén, meglepődtem, hisz úgy éreztem, a történet nem különleges, nekem fontos. De ez csupán egy zarándoklás…egy úton, melynek végén a szeretet születik.
🙂 A korom?
Ezzel soha se dicsekedtem 🙂 🙂 🙂 🙂 és megállítottam 45 évnél…maradjunk ennyiben.
Átlagos ember vagyok, se szép se csúnya, olyan….. gyerek,nő,anya,nagyi 🙂 🙂 🙂 🙂 kinek mi.
A karácsony …igen…a karácsony mindig különös, a csodára várva,…varázslatos…
Végig énekeltem, és zenét hallgattam …volt,hogy sírtam, volt hogy nevettem.
Majd eljött a nap.
Isten áttervezte. 🙂 Az idősebb lányom a kicsikkel nem tudott eljönni, mert lebetegedtek. 🙁
Viszont aki itt volt, és azoknak kell örülni, egy különleges ünnepet éltünk át.
Most volt először, hogy nem hagyományos módon nyitották ki az ajándékokat.
Mindenkitől egy történetet kértem. Egy történetet, ami az évben különleges volt és boldoggá tette őket.
Érdekes volt látni a meglepődést, a gondolkodást és végül a történetet.
Tudod, az ajándékok kibontása és maga az ajándék ezek után másodlagossá vált.
Most alakult ki a valódi családfa.
Itt voltunk és megéltem a gyökerek stabilitását a törzsön keresztül. És láttam az elágazásokat, az ágakat, a leveleket, a rügyeket…igen.
Különös karácsony volt.
Ide másolok neked egy dalszöveget, ha megtalálom….És ez körvonalazza. talán…a bennem zajló eseményeket. Puszillak, köszönöm!
https://www.youtube.com/watch?v=jG_pkO0n67E&feature=share
Egyedül vagy, kinézel az ablakon
A havas fákon át, a rideg házakon
Gyújtasz egy gyertyát, halvány lángja ég
És gondolsz valakire, aki nincs veled, már nagyon rég
Mert nincs veled
Távol ünnepel nagyon
A gyertya még ég
Lángjában talán Õt látom
És ott áll a fa, feldíszítve miértünk ragyog
Hiányzol, hiányzol nagyon
Ez egy szomorú alkalom
Karácsony a szeretet ünnepe
Nélküled, mi értelme?
Ajándékok, és mosoly az arcokon
Csak a Te szemed könnyes, s hogy ne lássák
Kinézel az ablakon…
Jajjj Kedves… <3
Megkönnyeztettél… :'( szivembe markolt szomorúságod, az emlékezésed… a magányod…
Emellett ez az ötlet, a történetekről, hogy kinek m i volt a legjobb legszebb élménye…. ez nagyon jóóó… Én ezt szeretném… én is szeretném a családomban bevezetni… ha nincs ellenvetésed.. 🙂
Puszim!
Cowboy
Dehogy! 🙂 Ez szuper, örülök hogy tetszett! Ezzel olyan bensőséges lesz az ünnep, hisz végre, beszélgetünk, és …lehet hogy őszintébben, mint számítunk rá, mert egy ilyen felvetés meglepő és azt hozza ki, amire nem is számítunk.
Kedves elműlt idők hercegnője!
Bár csak most jutok ide, hogy olvassam a csodákat, hiszem, hogy valóban átélhetjük őket, s nem csak ünnepeken, nem csupán egyszer egy évben, de sokszor. Annyi szép óra van, mely része a napnak, hogy azokba egy szelet csoda be tudja magát hízelegni. Csoda ha olyat látsz, amit más nem, ha észreveszed az útmenti törékeny varázslatot. Hálás szívem sokszor gondol arra, hogy mennyivel szebb a világ, ha nyílt szívvel és lélekkel jársz benne. Örülök a csodádnak, hogy az emlékek már a tieid, és apró lámpásként aranyozták be, az év utolsó, meghitt pillanatait.