Az íróról: Eckhart Tolle német származású kanadai író, előadó, spirituális tanító, A most hatalma és az Új Föld című bestsellerek szerzője. 2008-ban a The New York Times egy cikkében a „nemzet legnépszerűbb spirituális tanítójaként” utaltak rá. 

A könyvről: A ​most hatalma rövid idő alatt bebizonyította, hogy az egyik legnagyobb spirituális könyv, amelyet manapság írtak. Ez a könyv egyfajta szavakon túli hatalomról szól, és képes elvezetni minket egy – a gondolataink mögött lévő – jóval csöndesebb helyre, ahol megoldódnak gondolat teremtette problémáink, s felfedezzük, mit is jelent létrehozni egy szabadabb életet. Eckhart Tolle szavaival élve: „Én az emberi tudatosság mélyreható átváltozásáról beszélek. Nem úgy mint egy messzi jövőbeni lehetőségről, hanem valamiről, ami most elérhető – nem számít, ki vagy és hol élsz. Láthatóvá válik, miként szabadíthatod fel magad az elme fogságából, és hogyan léphetsz be a tudatosság eme megvilágosodott állapotába, s milyen módon tarthatod ezt fenn a mindennapi életedben.” E kötet minden részében speciális gyakorlatok és egyértelmű kulcsok vannak, amelyek megmutatják, hogyan fedezzük fel magunknak a „megbocsátást, könnyűséget és fényességet”. Ezek akkor érkeznek meg, amikor lecsendesítjük gondolatainkat, és látjuk a világot elterülni magunk előtt a jelen pillanatban. Olvassuk a könyvet lassan, vagy éppen csak nyissuk ki hirtelen, töprengjünk a szavakon, s a közöttük lévő űrön, hogy – talán egy idő után, talán azonnal – felfedezhessünk valami „életmegváltoztató” összefüggést. Találjuk meg a hatalmat: a képességet, hogy átalakítsuk, és emelkedetté tegyük életünket s világunkat is. A lehetőség itt van, most, ebben a pillanatban: a szent jelenlét a Létezésünkben. Egy hely bennünk, ami mindig jelen volt, és mindig is jelen lesz a zavaros életen túl, a nyugalom világa a szavak mögött.

Magánvélemény: 
Egy tavaszi nap délelőttje volt, mikor sorra vettem Echart tanításait. Ültem az erkélyen, és megpróbáltam az előttem vöröslő muskátlira koncentrálni, anélkül, hogy bármi másra gondoljak.
Akkor már azt is tudtam, hogy a jelen megélése ellenére sincsenek átlagos pillanatok, mert ha valóban éberek vagyunk a jelenben, minden pillanat más és más. (Legalább is a nagy tanítók véleménye szerint.)
Szóval törekedtem kidobálni minden gondolatot, ami bekúszott elém, és még egyet pislogtam, amikor a múltból előtévelygő kedves arc rámosolygott arra a bizonyos muskátlira.
Még pár percig is izzasztó feladatnak tűnt számomra a gyakorlatot tartani. Nem azért, mert nehéz (amúgy tényleg az) hanem sokkal inkább azért, mert ilyenkor a legkedvesebb arcok és legszívmelengetőbb emlékek bukkannak elő, de tényleg. És hogyan is ne lennének azok csábosabbak, mint egy csokor, a maga natúr szépségében hízelgő muskátli?
Azóta egyébként vitatkozom azzal az állítással, miszerint a jelenben nincs két egyforma pillanat. Szerintem ez attól függ, az ember gyermeke éppen mit néz akkor,amikor a moston meditál.
Mindenesetre beismertem, hogy olykor viszont kétségtelenül jól jön ez a tudomány. Például, amikor nagyon koncentrálnom kell, vagy az érzelmi elkalandozás fáj, nem előre visz.Vagy amikor felejteni kell. Nem árt, ha az ember ura magának, a gondolatainak és az érzelmeinek teljesen.

Megvásárolhatod a könyvet, például itt: https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=22&id=295160