Az írónőről: Iris MurdochD(Dublin, 1919. július 15. – Oxford, 1999. február 8.) brit írónő és filozófus, legismertebb munkái egytől egyig morális és szexuális és pszichológiai jellegű témákat feszegetnek. Első regényét, A háló alatt címűt 2001-ben az American Modern Library a 20. század 100 legkiválóbb angol nyelvű regénye közé választotta.

A tartalomról: A főhős, Jake Donaghue, a „szabadúszó” irodalmár helyet keres magának a világban. Afféle „dühös fiatal” ő is, de rossz közérzetét, elégedetlenségét nem szenvedélyes dühkitörésekkel fejezi ki, hanem szkeptikus gúnyolódással. A legelképesztőbb kalandok során sem veszti el ironikus nyugalmát: a híres filmsztár konyhaajtaja előtt hallgatózik, s alig tud megmenekülni a felindult lakók haragjától: súlyos kockázatot vállalva, elrabolja a hollywoodi állatfilmek sztárját, egy idomított kutyát, barátja lakásán felrobbant egy széfet, hogy néhány levelet megszerezzen, és így tovább.
Krimiparódia? Több annál! Abszurd szituációkba került Jake egyetlenegy kérdésre keres választ: feloldható-e a magány, létrehozhatók-e igaz emberi kapcsolatok? Leginkább bölcseleti kalandregénynek nevezhetjük Iris Murdoch könyvét, nemcsak azért, mert a humoros, sőt fantasztikus eseményeket sokszor hosszú oldalakra megszakítják a filozófiai elmélkedések, hanem, mert a sohói éjszakát, a varázslatos Párizst…

Magánvélemény:  A regénybéli Jake Donaghue-t, egyértelműen az emberi kapcsolatok mozgatják, és ezt az írónő egy pillanatig sem titkolja. Egy régi barát, egy kedves szerelem emlékét, úgy tartja életben,lelkében, olyan vehemensen kergeti aranykorukat minden dimenzión át, hogy vérmérsékletével szinte meggörbít teret és időt. Világokat forgat fel utánuk.
Az írónő Jake bőrébe bújva pedig művészi fokon piedesztálra állítja a kapcsolódásokat, az igaz érzelmeket és emberi kapcsolatokat, mint a létezés egyetlen igaz értelmét.
Ezért ejtett teljességgel rabul ez a regény. Másrészről, mert a regényben felbukkanó összes szereplőt úgy fürkészi a főszereplőn keresztül az írónő, mintha az univerzum ékszerei lennének. S mi tudjuk, hogy a teremtő teremtményei egytől egyik azok is, összes tökéletlenségükkel és bukdácsoló halandóságukkal együtt, ékszerek.
A regény végére a főhős visszahuppan a földre és sok esetben megbizonyosodik afelől, hogy amit bizonyos emberekről képzelt – melyek sok esetben szebbek voltak, mint a valóságban, vagy a dramaturgia, az egyes történetek fonákja, szála volt számára kedvezőbb –, nem állja ki a földi sík próbáit.
Mindezek után, bennem már csupán egyetlen megfogalmazott állítás maradt, miszerint, nincs abban semmi szánalomra méltó,aki fantáziával megszépíti az életébe sétáló embereket, és egy másik dimenzióban új köntösbe öltözteti mindet. Inkább azt sajnálom, aki a bűvölt világba vezetőajtót nem találja meg soha. Mert az összes szeretet oda áramlik, ami itt, ezen a földi síkon, valami miatt meg nem élt.

Megvásárolhatod a könyvet például itt: https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&type=20&id=123511