Szeretném megosztani veletek életem egy apró részét,  mely megváltoztatta az életem és bizonyította Nekem egy Égi nemzet létezését. 

2016 nyarán meghaltam a Városliget közepén a barátaim és  a szerelmem szeme láttára.  Tudtomon kívül biofüvet szívtam, ezután pár perccel később eszméletemet vesztettem. Kórházba szállítottak,  ahol 7,5 órát voltam öntudatlan állapotban,  s eközben vízióim voltak. 

Ezek közül, ami a témához kötődik az közvetlen azelőtt volt, mielőtt  magamhoz tértem. Feküdtem egy ágyon kikötözve és égő bilincsek voltak a kezemen.  Felettem a mennyezet templomi ólomüveg,  eközben valami angyali ének szólt.  Hét fényes alak állt körülöttem,  akiknek az arca csak fény volt és  a ruhájuk is ragyogó fehér.  Csak álltak körülöttem és egy pár pillanat múlva egy fénycsóva világított meg engem a mennyezeti üvegen keresztül. Soha nem éreztem még azt a meleg szeretet,  mint akkor.  Olyan boldogságot éreztem,  hogy kicsordult a könnyem. Tudom,  hogy Isten fénye ragyogott rám,  de pár másodperc után a fénycsóva eltűnt és az égő bilincsek elrobbantak a kezemről,  én pedig kinyitotta a szemem és a kórház neon lámpáját láttam. A könnycsepp még mindig ott volt az arcomon……. Ezután az élmény után érdekesebb lett a világ.  Színesebbnek láttam mindent.  Úgy éreztem,  hogy mindent és mindenki szeretek. Pillangókat és gyönyörű virágokat láttam mindenhol.  (Na meg spirálokat. Esetleg valakinek van ötlete miért?)  Valahogy azt éreztem,  hogy mindig süt rám a nap. 😇Akármerre mentem madártollak üldöztek….  (Olyan helyeken is találtam,  ahol madár életébe nem járhatott) Elmentem egy könyvesboltba,  ahol szó szerint a lábam elé esett egy könyv…… Vajon mi lehet az elején????

Szerintetek az véletlen,  hogy ez a könyv éppen a Megváltás misztériumáról szól? 😊
Többször emeltem már ki Rohr Atya gondolatait az írásaimban,  mert ez a könyv indított el engem tudatosan Isten felé.  Sőt!  Ahányszor elolvasom,  mindig van benne olyan rész,  ami ismeretlennek tűnik. Mindig tud valami újat mutatni.  🙂 
Szerencsémre az Angyalok akkor is segítettek,  mikor még nem volt hitem,  bár ekkor még “véletlen szerencsesorozat”-ként gondoltam az eseményeket.  Fogalmam sem volt,  hogy mi történik,  de nagyon tetszett.

Mostanra már a nevükön szólítom Őket és az életem részei lettek. Imádkozom hozzájuk és hiszem,  hogy mellettem állnak.  Hálás vagyok Istennek,  hogy segítségünkre küldi Őket. 
Köszönöm,  hogy elolvastad!
Áldott napot!
M.  Anna