A karácsonyról szóló mesék, régi történetek, mindig olyan szépek, meseszerűek. Rengeteg ünnepi hangulatú film dolgozza fel, azt az idillt, ami eleinte káosszal, szomorúsággal indul, de ezt követően, kivétel nélkül, mindegyik családi, meghitt, csillagfényes pillanatképpel ér véget. Kár, hogy ez nem a valóság. Rengeteg család van, ahol a baj, a problémák, a feszültségek, a távolság, vagy épp az örök veszteség nem teszi lehetővé, hogy akár csak ezen az egy csoda napon, valami másként legyen, mint máskor. A gondok nem szűnnek meg, talán csak alább merülnek a felszín peremétől, de halkan jelzik a jelenlétüket. Akik kórházban töltik az ünnepet, könnyes szemmel gondolnak az otthon melegére, a sütemények illatára, a család boldog tekintetére. Az értelmileg és érzelmileg megfáradt idős emberek, a lelkük mélyén talán felidézik azt, amikor még hasznosnak érezték magukat a családban, a társadalomban. A messzeségből is hazatalálnak a gondolatok, előhozva a gyermekkori emlékeket. Lesz, aki jó kedvvel és hangosan, és olyan is, aki meghitt csenddel remél egy jobb évet. Elindult a nagy bevásárlási láz, hogy mindenkinek egy kis meglepetés a fa alá kerüljön. Aki nem lehet többé jelen közöttünk, érte egy gyertyát gyújtunk. Süteményeket készítünk, aminek a fele a szemetesben landol, mert nem a terv szerint sikerül. És mégis! Most más érzés lengi be még azt a fáradtságot is, ami megszokott volt eddig. Még a hitetlenek is erősebben reménykednek a varázslatban. Az angyalok közelségét olyan is érzi, aki nem szeretné. Próbálunk jót tenni azokért, akiket egész évben elhanyagoltunk. Pedig igaz az, hogy egy nap nem a világ, minden nap jónak kellene lenni. DE ez lássuk be, nem így történik. Mindig kibújunk a felelősség alól, pedig minden pozitív tett, minket tesz többé. A lakások talpig díszben várják a csodát. De a csoda csak akkor tud eljönni az otthonunkba, ha beengedjük, ha készen állunk a fogadására. Ehhez pedig az kell, hogy fontosnak érezzük magunkat, és a szeretteinket annyira, hogy ezt megérdemeljük. Ha együtt a család, nézzünk meg közösen egy olyan karácsonyi filmet, amit ha másképp nem is, de a történet elejéig szeretnénk átélni. Sosem tudhatjuk, hogy a következő ünnepen ugyanennyien ülhetünk-e a fa körül. Értékeljük a hangulatot, legyen az bármilyen is. Gyűjtsük az emléket, azt senki nem veheti el tőlünk.
Áldott ünnepeket kívánok: Tiana
Kedves Tiana!
Megleptél, de annyira, hogy elpusztultak a bolháim. Már szinte természetes volt, hogy a karácsonyi írásokat olvasva a magam teremtette – elismerem, szokatlan – világszemléletem miatt legalább magamban, „morgok, mint a bolhás kutya”, most is ezt vártam. Így aztán csak hebegek, mert majdnem kiírtad belőlem a gondolataimat. Csak azért majdnem, mert a régi ünnepekre visszagondolva bennem előbújik a sok valóban régi ünnep is, amikor az emberek ilyenkor a téli napfordulót köszöntötték, mint életútjuk egy majdnem teljesen eltelt, megélt évének jelzőpóznáját.
Talán nem sokat jelent Neked, de zavarban vagyok, és nagyon köszönöm, hogy ezt olvashattam!
Kedves László!
Dehogynem! Nagyon sokat jelent mindenki véleménye, aki veszi a fáradtságot és elolvassa az írásaim. 🙂 Neked is nagyon köszönöm!
Áldott ünnepeket kívánok!
Kedves Tiana! 😊😇
Írásod, s benne gondolataid
a Karácsonyról nagyon tetszenek! Mindent, s mindenkiről írtál, ki hogyan éli élheti még..Külön nagyon tetszett mikor azt írtad hogy ,,Angyalok közelségét még azok is érzik, kik nem szeretnék…”
És igen…bár nem csak karácsonykor kell/ene/ jónak lenni, de az is több -jobb a semminél..És az emlékeink …mikor már csak szinte azok maradnak meg nekünk…milyen nagyon fontossá válnak..💝💝
Minden szó mit leírtál szívemből szólt!💝
KÖSZÖNÖM! 😇💖
Kedves Cowboy!
Nagyon köszönöm a szavaid. Sokat jelent, ha valakit legalább elgondolkodtatnak a sorok. Ha máskor nem is, de legalább karácsonykor próbáljunk meg egy pici figyelmet csepegtetni a színes ünnepi hangulatba. 🙂
Áldott ünnepeket kívánok!
Tiana Kedves! <3
Neked is nagyon boldog Békés Karácsonyt, és olyan új évet kívánok, melyet Te szeretnél.. 🙂 <3