Hároméves vagyok. Egy hokedli előtt ülve játszom csöndben, miközben a rádióban Jókai Mór: Egy magyar nábob című könyvéből készült rádiójátékot hallgatják a szüleim. És én is. Mikor a történet odaér, hogy a tékozló unokaöccs előre küldi az ajándékát a szülinapját ünneplő nábobnak, és a vendégek hangosan találgatják, vajh mi lehet a hatalmas, és igen nehéz csomagban, én megszólalok:
- Egy koporsó!
Szavaim nyomán csönd, kiváltképp nagy csönd lesz. A rádiót kikapcsolja valaki. Anyu talán. És én egyszer csak az érdeklődés középpontjában találom magam. Apu kérdezget nagyon kedvesen. Tudom e mi az a koporsó? Nem. Mekkora? Nagyobb-e mint egy gyufásdoboz? Vagy a széktől is nagyobb talán? Miből van? Mire használják? Semmit nem tudok. Anyu mintha haragudna kicsit. Apu pedig csalódottnak tűnik a végén. Mert semmit nem tudok, csak azt az egyet, hogy a nagy csomagban koporsó van.
Eltelt egy-két év, a szoba közepén, a szőnyegen játszom. Kint sötétség van, függönyök behúzva. Ezt azért tudom biztosan, mert félek a sötéttől. Nem merek bemenni egy szobába, ahol nincs elhúzva a függöny, és nem merek odamenni az ablakhoz, hogy behúzzam. Mindig attól félek, hogy kint a sötétből, valaki odalép hirtelen, és az ablaküveghez nyomva az arcát, rám bámul. Nincs olyan emlékem, hogy megtörtént volna, de a rettegésre jól emlékszem. Szóval ott játszottam, törökülésben ülve, és anyu ideges volt, mert apunak már otthon kellett volna lennie, és félt, hogy nem érte-e valami baleset.
Autó ajtajának a csapódása hallatszott, s ő megkönnyebbülve szaladt kifelé, mikor megszólaltam:
– Ne tessék kimenni, mert apu vérzik!
Anyu nem bírta a vér látványát, rosszul volt tőle, azért szóltam neki. Megdöbbenve nézett rám, de mire meg tudott volna szólalni, hogy mégis ezt most honnan? Miért? Addigra berontott apu barátja azzal, hogy kötszert gyorsan, mert Lajosnak nagyon vérzik a keze! Azt az iszonyodó nézést akkor nem fogtam föl. Ahogy akkor rám nézett, csak évek, sok – sok év múlva értettem meg. Mert akkor én még jó voltam. Nagyon jó! A lelkem tiszta volt, a szívem nyitott, s úgy gondoltam mindenki pont ilyen. Hogy mindenki ugyanilyen, mint én! Sokáig gondoltam így, nagyon sokáig. Mint kiderült, apu a búcsúzásnál rátámaszkodott a nyitott csomagterű autóra, amit a barátja nem látott, és lecsapta a csomagtartó tetejét, rá apu hüvelykujjára, ami csúnyán szétcsattant, és még csúnyábban vérzett.
Akadtak még hasonló történetek, melyek nekem természetesek voltak, de egyre jobban érzékeltem, hogy a családomnak nem azok. Zavar, idegesség, úristen kit -mit szültem én nézések, ugyan menj már, álmodtad fiam mondatok!!
Az iskolában is kakukktojás lettem. 🙂 Én voltam az egyetlen, aki előbb elképedt, utóbb felháborodott mikor kisdobos foglalkozáson a nem létező kisdobos tetteket jegyezték fel az örsi naplóba. A többiek felháborodtak, hogy mit akadékoskodok, legyünk már túl rajta, én meg nem bírtam feldolgozni, hogy mindenki hazudik, és úgy néz ki, hogy az az elfogadott. Ezért kitéptem a nyakamból a kis kék kendőt, letettem az asztalara, és elfúló hangon, könnyes szemmel, de kilenc évem minden öntudatával közöltem, hogy én ezentúl nem akarok kisdobos lenni. Nem akarok egy olyan közösséghez tartozni, ahol hazudni kell ahhoz, hogy elfogadjanak!
Folyt. köv.
Drága Cowboy!
Szeretem, amikor novellák, versek érkeznek az oldalra, de a leghálásabb mégis az igaz történetekért vagyok, hiszen a nememind1 lényege ez, és ezért is jött létre! Neked különösen hálás vagyok, ami miatt ilyen aktív vagy (mint ahogyan a napokban is több mindenhez hozzá szóltál) és hogy megosztod velünk az igaz történetedet! Én is alig várom a történeted folytatását!
Miközben olvastalak, két dolog jutott eszembe. Az egyik valóban a SzületÉs c. novellám egyik nagy kérdése: „Vajon a fogyatékosságaiddal tökéletlen vagy, vagy velük együtt vagy tökéletes?” És a fogyatékosságot itt hangsúlyos idézőjelben kéretik érteni, mert magasabb szinteken semmi sem fogyatékosság, mindössze egy eszköz. Ahogyan szerepel is a novellában. A második, ami pedig eszembe jutott, az Bastet Képességek c. története. Olvastad esetleg? Mert engem (itt is a szó jó értelmében) kirázott a hideg attól az aprócska párhuzamtól…
Itt találod, ha még nem volt hozzá szerencséd korábban:
https://www.nememind1.hu/k%C3%A9pess%C3%A9gek-bastet-igaz-t%C3%B6rt%C3%A9nete/
Sok szeretettel, Ölellek!
Kedves Cowboy!
Köszönöm hogy megosztottad velünk a történeted. Sokszor eszembe jut, hogy ha kimondanám azt amit előre megérzek, meglátok, az segítene vagy sem, hisz van aki nem hisz, van aki elutasít, van aki bolondnak néz. Mégis, az a pár ember, aki hálával gondol rád, az megéri.
Csodás napot 🙂
Kedves Szellő! <3
Az aktivitásom annak köszönhető, hogy jól, nagyon jól érzem magam itt! Hogy itt lehetek, pedig Neked ! 🙂 Tehát hálás én vagyok! <3
A folytatások úton vannak, csak férjek bele a tervezett max. 4-be…. 😀 ,,Max” a 4. kissé hosszú lesz.. 😀 A fogyatékosságról, -mint kompetens személy- 🙂 ismét csak magamat tudom példának hozni. Születésemtől kezdve, a bal karom, a vállamtól az újhegyemig hatalmas piros foltokkal van tele. Annyira jól volt kezelve, nem takargattuk, nem beszéltünk róla, számomra olyannyira természetes volt, mint az, hogy van kezem. Feltünő egyébként főleg nyáron, sokan megnéznek, megkérdezik mi történt? És én mindig kedvesen mosolyogva válaszolok. -Ó, semmi gond, így születtem! 🙂 És látom sokszor a reakciókon, hogy: ohhh… ennyi? Nahát és milyen egyszerűen, mosolyogva közli… nem zavarja sem a tény, sem a kérdés..De jóó 🙂 És kifejezetten jobb kedvűen megy tovább… persze előtte visszamosolyog… 🙂
Nem volt tőle semmilyen komplexusom, kisebbségi érzésem, így voltam én, Én! 🙂
Én így éltem meg a fogytékosságom 🙂
Bastet történetét elolvastam, és fogok rá válaszolni Neki, így nem akarom itt is, kétszer leirni ugyanazt..
Szeretettel ölellek! <3
Én az arcommal voltam így. A születésem óta van rajta egy folt, amiről egyszer azt mondta egy orvos, hogy jóindulatú daganat. Korábban sokan hitték pattanásnak, rengetegen csak nézték, de nem mertek rátippelni. Mások azt hitték, megégtem. Azt hiszem, addig vették észre azt az arcomon, amíg engem zavart. Mert amióta én nem veszek róla tudomást, sőt, elfogadtam magam vele, hogy dehogy is operáltatom meg az arcom, mert ha nem lenne, az már nem is én lennék, azóta nem kérdez rá senki. Egy csomóan észre sem veszik. 🙂
Nem baj ám, ha „véletlenül” öt részes lesz, nem jár érte bünti! :)))
Szia Szellő! <3
Milyen érdekes, nekem is mindig égésre gyanakodtak.. még orvosok is néha…
És a nemsokára 1 éves unokám halántékán is lett egy piros folt… aki ha meglát, azonnal fülig ér a szája… 🙂
A bünti biztos elmaradása teljesen megnyugtatott.. 😀 mert mint látod, nem igazán a szűkszavúságomról vagyok ismerhető… 😀
Ja, és mondtam már, hogy imádok itt lenni?? 😀 <3
Üdv!
Cowboy!
Kedves Aruco!
Szívemből szóltál! <3 🙂
Ha csak egy emberen tudunk segíteni, igen, megérte!! Hiszen Te, és én is csak egy ember vagyunk….
Kedves Cowboy!
Olvasgatván az itt megjelent történeteket, egyre erősödik bennem az az érzés, hogy a világról sok mindent gondolunk, ami egyáltalán nem is úgy van. Vegyük például az embereket: Sokat küzdöttem ezzel a „kakukktojás” érzéssel, amit Te is írtál. Most meg olvasom itt a történeteket, és kiderül, hogy szinte senki „nem az, aminek látszik”. A történetedre történettel válaszolnék – a másik oldal szemszögéből.
6 éves volt a lányom, amikor új lakásba költöztünk. Félt a fürdőszobától. Azt mondta, van ott egy öreg bácsi. Én soha nem láttam ilyesmit és le is torkoltam Őt, hogy csak képzelődik. Többet nem beszélt róla.
Eltelt majdnem 20 év. És én egyszer csak megéreztem a bácsi jelenlétét. Mondtam a lányomnak, hogy valakit érzékelek a lakásban. Magától értetődően rávágta: „Ja, persze, a bácsi!” és elnevette magát. Valami rémlett, hogy annak idején beszélt róla. Kiderült, hogy Ő nem tudta hazaküldeni szegény bácsi lelkét, de kötött vele egy megállapodást: megkérte, hogy az Ő szobájába ne menjen be, mert akkor nagyon megijed, de az enyémbe nyugodtan besétálhat, mert én úgyse látom. 🙂
A bácsit azóta sikerült hazaküldenünk, a lányommal pedig a világ legtermészetesebb módján beszélgetünk mindenféle „parajelenségről”.
DE!!!!
1. Most már soha nem tudhatom meg, hogy milyen lett volna a kapcsolatunk, ha annak idején komolyabban veszem a gyermekem! Szerencsére nem lett súlyos bizalomvesztés a dologból, a lányom átlagon felüli bölcsességről tett tanúbizonyságot: „Anya mugli, egyszerűen nem ért hozzá :)”. Nekem viszont lelkiismeret furdalásom lett. Ezt azóta sokszor átbeszéltük.
2. Megfogadtam, hogy soha többé nem mondom valamire azt, hogy nem létezik, vagy fantáziálás, csak azért, mert én nem érzékelem.
3. Végre eljutottam odáig, hogy teljesen mindegy, hogy ki mit gondol rólam. Szerintem mindenki kakukktojás. Elképesztő, hogy mik lapulnak a zsák mélyén! 🙂
Szeretem ezeket a történeteket. Sok félelmet és magányt feloldanak.
Szép napot kívánok Mindenkinek!
Sengah
Szia Sengah! Először is köszönöm, <3 hogy elolvastad történetemet!
A szinte senki nem az aminek látszik-ra válaszolva pedig az a helyzet, hogy egy ilyen helyen, ahol most is vagyunk, értem ezalatt a csoportot akiket Szellő maga köré gyüjtött, nos egyértelműen olyanokkal fogsz találkozni aki nem egészen az aminek látszik… 🙂
Hiszen Szellő, egy nem mindennapi ember! Különleges lénye kiragyog a hétköznapok szürkeségéből! 🙂 És nem olyan embereket vonz be akik olyanok mint aminek látszanak.. vagy olyanok sem….. mert bizony vannak ők is elegen.
A válasz történeted nagyon tetszik! 🙂 Milyen jó, hogy bár 20 év kellett hozzá, de egy szintre jutottatok! 😀 A lányod bizonyára azért Hozzád-Neked született, hogy segítsen…És sikerült! Örülök annak is, hogy megtudtátok beszélni, és irtóra tetszik a lányod lazasága, ahogy letudta ezt a dolgot …,,Anya mugli….” Egyébként tudom félreérthetően fogalmaztam, illetve ennyiből úgy tünik, hogy nem volt jó kapcsolatom a szülőkkel. De a további részekben látszani fog, hogy de, nagyon jó kapcsolatom volt velük, és szerettek is, és én is Őket <3 de nem akarok a történetem elé menni.. -Csak érzem rajtad, hogy kicsit sajnálsz a meg nem értettségem miatt..-, ezért írtam ennyit most erről.
Hogy mindenki kakukktojás, arról más a véleményem. Mindenki egyedi ugyan, de sok sok ember van, akinek a személyiségére még véletlen sem mondanám, a kakukktojás, vagy a különleges szót… ők azok kiknek bizonyos szituációkban borítékolható a reakciójuk, kik fennhangon bármikor kioktatnak bármiről, s ebben hozzá nem értésük még véletlen sem gátolja őket… De! A ,,zsák mélyén” én is elképedek sokszor, még az előbb emlitettekén is… 😀 😀
Nagyon szép estét kívánok Neked!!
Üdv! Cowboy!
Drága Sengah! Annyira tetszik ez a történet! Megjelentethetem egyéb helyeken, a csoportban, a folyóirat közösségi oldalán, esetleg egyenesen az időtlen történeteink között? Nagy különleges és nagyon sok mindent tanít. Kár lenne egyetlen hozzászólásba hagyni. Úgy érzem.
Kedves Szellő!
Köszi! Persze! 🙂
Amit kimondok, vagy leírok, azt már nyilvánosnak tekintem. Bárhol. Bárkinek. Ha félreértés sül ki belőle, akkor az azt jelenti, hogy rosszul fogalmaztam és vállalnom kell érte a felelősséget, vagy kellemetlenséget. A szavak használata szerintem a legnehezebb dolog a világon. Nekem egyébként egyre nehezebben megy. Pedig szeretem az embereket (is).
Kedves Cowboy!
Örülök,hogy leírtad ezt a történetet,itt hozzátenném,hogy nagyon jól tudsz írni,gratulálok!
Azt hiszem én is azért írtam le a történetemet,mert szerettem volna ha találkozom/olvashatok olyan emberekröl,akik hasonló képességekkel vannak megáldva/átkozva,mint én.Velem ellentétben te sokkal bátrabb voltál,hogy ki is mondtad amit éreztél,én ezt mai napig nem tudom megtenni. Szinte rettegek a boszorkányüldözéstöl,vagy,hogy kisérleti fehéregér legyek.Sajnos az emberek többségéböl csak ezeket tudnám kinézni.
Ez a közösség itt valahogy MÁS..
Valahogy olyan érzés volt itt beszélni,mint amikor az ember pulpituson állva bátortalanul elkezdi a mondandóját,nem tudja a hallgatóság mit fog reagálni,tapsot,vagy paradicsomot kap.. De ahogy a reakciókbol pozitivum árad felbátorodik,és VÉGRE beszél☺….
Szeretném,ha folytatnád a novellád☺!
Bastet Kedves!
Köszönöm hogy elolvastad a történetem, és külön köszönöm kedves dícsérő szavaid! 🙂 Közben én is elolvastam a Tied, s most így összegezve válaszolok a történetedre, és az itt nekem írt válaszodra. Nem tudom hány éves lehetsz, de azt sejtem fiatalabb mint én. Én 52 éves vagyok. Ez csak azért fontos, mert huszonévesen, én sem igazán tudtam eldönteni mi ez a képesség, áldás e.. vagy valami rossz..? És olyan helyzetbe kerültem, ahol tudatlanságomból fakadó félelemből kértem vegyék el tőlem… és elvették… De most, ennyi év után, és évesen, mikor már ez a fajta téma nem tabu, nem boszorkányüldözés, és az internet világa is óriási segítséget nyujt, hiszen nincs olyan téma miről nem lehetne érdemben tájékozódni … Nos ennyi idő multán eljutottam oda, hogy ujra szeretném… Mert már tudom mi ez, mert addig mentem , olvastam, érdeklődtem, keresgettem, és fejlődtem 🙂 hogy azért szeretném, mert már nem félelmet ébreszt bennem, hanem vágyom rá… Mert minden furcsaság, kirekesztettség ellenére emlékszem milyen óriási nyugalom, és lelki béke volt bennem… És ez t egyre jobban hiányolom…
Bátorság… Amikor már nincs benned az emberekkel szembeni megfelelni akarás, és sem tetteid, sem szavaid nem ahhoz igazítod, hogy megfelelj a téged körülvevő embereknek, és nem azért mert nem érdekelnek, vagy nem szereted őket… Hanem azért mert tudod, hogy a hozzád hasonló érettségű emberek, úgy, pont úgy fognak szeretni Téged, ahogy vagy…amilyen igazán vagy!! Ezért nem kell megfelelj nekik! S aztán egyre jobban felbátorodsz 🙂 Már nem félsz kimondani bárhol, bármikor zt amit gondolsz, azt amit érzel, mert tudod, hogy lesznek emberek akik nem értik majd meg szavad… lelked.. és tovább mennek.. mások viszont maradnak! És Ők lesznek azok, kik úgy szeretnek majd ahogy vagy!! 🙂 <3
Örülök, hogy itt kiáltál a ,,pulpitusra” és szeretném, ha többször is megtennéd 🙂 Várom! <3
Én folytatom a történetem 🙂 És Te? 🙂
Szeretettel ölellek! <3
Cowboy
Drága Cowboy!
Huha…szemlélem írásodat ; tanulmányozom és érzékelem azt az energiacsomagot, ami közben köréd sereglett. Majdnem elsiklottam a lényeg felett. Először is hagytam magam lenyűgözni az írásodat formailag tanulmányozván. Megvan, megszülett, vártuk, és most örülünk neki! Egy újabb színfolttal gazdagodtunk; írásod és személyed által. Szokásomhoz híven egy kicsit beleszivárogtam a történetbe, meg a sorok közé és ááá…meglepődtem, megdöbbentem, áhhh… Valami beugrott…Ez LÁTÓ…már mint Te. Na most akár le is dermedhetnék mert…és elálhatna a szavam is mert…de nem…és átfut az agyamon az azonosító program veled kapcsotatban és közben kellemessen kiborzongok jelenlegi testemből, mert látok benned fantáziát ; ha már így bevonzódtál közénk. Hmm jó helyen vagy jó időben. Vártunk már – megérkeztél. Fogadd üdvözletem és legyél a jóbarátunk!
Kedves Szabad Lélek!
Én úúúúgy imádlak, ámde nem értelek….De nagyon szeretnélek , tehát kérdezek… 😀 MInt mindig… 🙂 Mi az az azonosító program velem kapcsolatban ami átfutkos az agyadon…?? Örülök, hogy Te is úgy látod: jó helyen vagyok jó időben, mert én is így gondolom, első perctől kezdve 🙂 Igen, Látó lehettem… nyitva volt a 3. szemem, úgy születtem.. Nagyon kétségbeesve kértem hogy csukják be, ezért megtették nekem… ami azt jelenti, talán ha ugyanolyan erős érzésekkel kérem, ujra kinyillik.. 🙂 Te sokkal fejlettebb Lélek vagy tőlem, ezért sokkal több mindent is tudsz.. 🙂 Ezért kérlek ha valamit nagyon nem jól gondolok szólj nekem. Köszönöm!
Jó érzés <3 azt olvasni: – vártatok.. 🙂 Itt vagyok 🙂 Üdvözleted köszönöm, s remélem jó barátok leszünk! 🙂
Üdv!
Cowboy
Megfogtál drága Cowboyom ! Indítom a programot és meglátom mit dob ki. Kérdeztél – vártam, számítottam(rád) és most jó esik. Újra itt vagy velem! Annyira jópofa vagy imádlak! Valaki visszakérdez, mert szeretne többet megérteni velem kapcsolatban. Jó!… Megosztom Veled azt a végtelen örömöt és boldogságot amit most érzek. Remélem átmegy – szeretném! Tehát azonosító program alatt értem azt, hogy minden Veled kapcsolatos információt és infó-töredéket beolvasok és futtatok magamban azért, hogy jobban megismerjelek, megkedveljelek és ezt valami nagyon magas rezgésszintben elhelyezem azért, hogy másnap vagy egy hét múlva újra elővehessem.
Ha ezt most nem értetted akkor van még egy másik párhuzamos szisztéma – behelyezem egy fényfürtbe a Te önvalódat és ott mindig megtalállak. Bármennyire is felejtek itt a földi valóságomban ; ott még – és onnan még emlékezni tudok rád, és újraindíthatom a napomat, és így továbra is ismerősök maradunk. Nem tudom másként elképzelni se megvalósítani mivel az már nem lenne őszinte. Van még egy dolog. Ne vedd nagyképűségnek, de egy bizonyos REZGÉSSZINT alá nem szabad leereszkednem. Igaz nem is kell.
Miért is ? Egyszerűen azért mert életveszélyes. Nem mondom, hogy nem történik meg néha egy kis zuhanás…de az ne tartson sokáig.
Kérdezz bátran tovább! Nem vagyok itt mindig de azért benézek hébe-hóba. Tisztelettel: V.Zoli / Szabad Lélek
Sziiia! 🙂
Örülök, hogy bár nem ereszkedhetsz lejjebb lévő rezgésszinthez, de azért válaszolhatsz, válaszolsz 🙂
Minkdkét magyarázatodat megértettem, a kérdésem, -mert persze vannak újabbak 😀 – az az, hogy a velem kapcsolatos infókat mit összegyüjtesz azok a valós , tehát leirt, mondott infók, vagy mögé ,,látsz” többet is?
És sajnos nem jött át.. :'( Mert valószínűleg nem tudtam fogadni…:'(
Sziiia …Cowboy!
Lehűtöttél – mert összezavartalak – átjött – azonnal – megérdemeltem és köszönöm! Ennek hangulatában folytatnám – az enyhülés reményében – ugyanis most nagyon hűvös van köztünk. Elkövettem egy kapitális hibát és összekevertem a szezont a fazonnal, ami jelen esetben irtó balul sült el. Persze, hogy nem ment át – okkal – nem baj , késik – jobb is így. Nem veszett el, odaér amikor eljön az ideje. Így akarta a gondviselés. Most képtelen lennék magyarázkodni és inkább én kérek bocsánatot azért, hogy a leerszkedésem körüli hercehurcát félreértetted (utóbb visszaolvasva én is félreérteném) és ezáltal átmenetileg hitelemet vesztettem – remélem nem örökre!!! Nem Rád vonatkozott! És nem Veled kapcsolatos. Azt egy általános témának szánom velem kapcsolatos, ki fogom fejteni bővebben, egy időtlen, vagy igaz történetben, hogy váljék mindenkinek a tanulságára. Visszatérvén Hozzád …így fogalmaznék most… A Veled kapcsolatos leírt infók mellett; sajnos mögé látok és mögé (is) érzek, mivelhogy irtó érzékeny ”egyed” vagyok és ha jól érzékelem van még ilyen a társaságban. Ez a jelenlegi ”sajnos” remélem nem lesz tartós. Tőlünk függ, hogy átok marad vagy áldássá szelídül. Drága Cowboy barátom ! Bizakodva remélem, hogy ez a kis félreértés hamarosan hasznos és termékeny értelemmé fog érni köztünk. Úgy legyen!
Szia Drága Barátom!
Rettentően sajnálom, hogy egyéb, de fontos elfoglaltságom miatt csak most tudok Neked válaszolni! És gyorsan elsőre tisztázzuk is, hogy semmi, de semmi bajom nincs Veled!! Nincs hüsi, nincs hitelvesztés/?!?!/
Vegyük sorba a részedről kialakúló félreértéseket! 😀 Nem zavartál össze! Tudnod kell velem kapcsolatban, hogy én soha nem célozgatok, nem irok manipulatív válaszokat, és kérdéseket sem… Nem kell soha mögé nézned, hogy vajon ezzel mit akartam mondani..? Gondolataimat ahogy jönnek, tisztán, sallangok nélkül írom le. Tehát az első soraim úgy kell érteni, ahogy írtam.
,,Örülök, hogy bár nem ereszkedhetsz lejjebb lévő rezgésszinthez, de azért válaszolhatsz, válaszolsz ” Ez nálam azt jelenti, elfogadtam minden kérdés, és sértődöttség nélkül a tényt amit közöltél, és nem csak elfogadtam, de örülök, hogy ez nem zárja ki, hogy kérdezhessek, és válaszolj. Pont! Érted? Értesz már így? Aztán kérdeztem mint mindig.. mert tudod..! Gizda vagyok! 😀 Irtó kíváncsi 😀 Nagy- nagy tudásszomjjal 🙂 A végén pedig arra írtam, hogy nem jött át, /És sajnos nem jött át.. :'( Mert valószínűleg nem tudtam fogadni…:'( / amit Te írtál nekem, idézem: ,,Megosztom Veled azt a végtelen örömöt és boldogságot amit most érzek. Remélem átmegy – szeretném! ” És tényleg sajnáltam nagyon, hogy nem vagyok képes érzékelni.. 🙁 Tehát még egyszer! Tudom, hogy ritka stílust képviselek ezzel, hogy pontosan szó szerint úgy értendő amit mondok v írok, de próbáld megszokni kérlek!! Ne keress mögötte soha semmit! Ha bármikor leereszkedőnek, flegmának, vagy bárminek érezlek, hidd el, én ráfogok kérdezni így van e? Tőled, és egyenesen! Ja, és aránylag azért válaszoltam röviden, mert többen írtak nekem akkor, és Nekik is válaszolni akartam, és sok idő volt! December 7.-én lesz a kisebbik unokám egy éves, és a szülinapja reggelére eddigi kis életéről egy videót készítek, mint ahogy Mindenkinek már a családban, és azzal vagyok elfoglalva hajnalokig… 🙂 Szivemből remélem, mindent sikerült tisztáznom, és Neked is majd ha elolvasod! Szeretettel! Cowboy
Kedves Cowboy!
Igazad van,fiatalabb vagyok tőled,még pár nap és betöltöm a 37 -et. De függetlenül ettöl,én nem tudtam rájönni,mire jó,ha az ember lássa mások jövendő halálát,főleg,ha kikerülhetetlen,és nem tudok rajtuk segíteni. Eddig csak Szellő tudott annyit mondani,hogy lehet nekem szánta a sors,hogy az utolsó hónapjaik alatt mellettük legyek,és szeressem őket.. De sajnos abban benne van,hogy én is megszeretem őket,és mikor átkeltek hónapokig nem tudom feldolgozni.. Hidd el ,ez az a dolog,amiröl mindenki tudja,hogy egyszer eljön,de senki se szeretné tudni,hogy mikor.. Ha lehetne gondolkodás nélkül lemondanák róla..
Azt mondod,amikor a képességed megvolt óriási nyugalom,és lelki béke volt benned. Nem lehet,hogy fordítva működik a dolog? Szóval,hogy épp az óriási nyugalom,és lelki béke végett volt meg a képességed? Nekem is csak akkor működik,ha épp belül nyugalom és békesség honol.. Mondjuk én alapbol nagyon nyugodt természet vagyok,utálok idegeskedni,sőtt tovább viszem,ha ideges vagyok,megbetegszek.. Hihetetlenül kihat az egészségemre az idegállapotom..
Említettem a történetemben,hogy egy másik vallásban levő munkatársammal tudtam csak erröl beszélni,ő úgy magyarázta, hogy persze ,hogy akkor dolgozik ez a képességem,ha nyugodt vagyok,mert akkor dolgozik a reaktív (tudatalatti) elmém,és a megérzésekért,képességekért ő felelős..
Mégis hogy vették el tőled a képességed?
Szia Bastet! 🙂
Nahhh tehát jól éreztem a korod.. 🙂 És hát igen.. engem is az bántott nagyon, hogy nem láttam értelmét , hogy látok dolgokat, ha nem tudok segíteni, akkor minek? Mit kezdjek vele? Szellő feltevése szép gondolat amúgy… hiszen tudjuk jól, hogy minden halál eset után a hátramaradottaknak óriási lelkiismeretfurdalásuk szokott lenni… -Tudta vajon, hogy mennyire szeretem? Mondtam neki eleget? Tölthettem volna több, sokkal több időt vele..
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küzd mindenki… de ha látod, tudod előre, akkor mindezeket megelőzöd … törődni tudsz velük, és széppé tenni utolsó heteiket, hónapjaikat…De azt is értem, Neked ez milyen nehéz lelkileg.. <3 És megtudom érteni ha nem akarod..
Érdekes a gondolatmeneted a nyugalom-lelki béke -képesség között… vagyis hogy lehet fordítva működik..
Amikor én tisztán láttam, előbb gyermek, utóbb fiatal felnőtt voltam. Gyermekként kissé burokban éltem. Édesanyám csak a jóra-szépre tanitott, nem is tudtam, hogy van rossz is.. Szó szerint értsd.. Mindig is úgy gondoltam, hogy mikor megszületünk, tiszta hófehér a lelkünk, s addig marad az, míg egyszercsak valaki aki ,,rosszat” tesz, rá nem vesz téged, hogy kövesd… vagy megteszed kíváncsiságból magadtól te is.. vagy nem teszel semmit, pedig tehetnél.. ellene, de csak nézed ahogy megtörténik… Ezért volt, hogy egy világ omlott össze bennem, mikor a nemlétező bátor kisdobos tettekről kellett naplót vezetni, és a többiek kitaláltak egy csomó nem létező történetet, csakhogy minél hamarabb végezzünk…legyen kész az a napló, és menjünk haza… Akkor én nem elégedtem meg azzal, hogy én nem találok ki… Lelkem nem hagyhatta, hogy hazugságra épüljön egy napló! Még most is emlékszem arra a kétségbeesésre mikor próbáltam rájuk hatni… kértem őket, hogy akkor csináljuk is meg tényleg, és majd utána beirjuk.. Szóval az én szivemben lelkemben addig és még ennek ellenére is nyugalom volt mindig! A születésemkor hozott lekli békémet aránylag sokáig megtudtam őrizni 🙂 <3 És emlékszem mennyire jó volt.. Úgy gondolom tiszta lélekkel, és különleges képességekkel születtem… így együtt 🙂 Vagy a 2. vagy a történetem 3. részében beszélek majd erről, hogyan vetettem-vették el tőlem… De annyit azért mondok így előre.. Utána 3 agyi infarktusom volt… úgynevezett stroke – om.. Ami könnyen lehet, az elfojtott tudás következménye… 🙁
Sajnos nem tudok Neked okos dolgokat mondani.. Szeretnék nagyon, de nem tudok.. 🙁 <3 Neked kell megbarátkozni ezzel a képességeddel.. esetleg kideríteni a miértjét… mert valamiért csak kaptad!!!! Illetve kérted magadnak lélekként… És azért érted, mert akkor úgy gondoltad, megbirkózol vele gond nélkül.. <3 Lehet ennyi a kulcs… Higgy Magadban, hisz egykor Hittél!!!
Szeretettel :
Cowboy